Önvezérlő pókdroid
- Magasság: 8-12 m
- Fegyverzet: 1 db önvezérlő lézerágyú; a második rögzítési ponton variálható fegyverzet ( sugártükrös és hagyományos lézerágyúk, irányított és nem irányított rakétafegyverek )
A Kereskedőtestület uralma Galaxis szerte több ezer külszíni valamint mélyfeltárású szén-, érc- és fémbányára, hatalmas légköri, szárazföldi, víz alatti gáz- és olajmezőkre valamint az ezekre épülő nyersanyag feldolgozó és finomító üzemekre terjed ki. Az értékes lelőhelyeket bérlő és üzemeltető társaságok érthető módon nehezen tűrik a Testület zsarnoki igáját. A borsos bérleti és tagsági díjak, a fojtogató adóterhek akkora költséget jelentenek ezeknek a vállalatoknak, hogy működésük és túlélésük már-már szinte lehetetlen. Egyetlen esélyük, ha megpróbálnak kibújni kötelezettségeik alól, és ameddig csak lehet késleltetni vagy teljesen elodázni a befizetéseket. Egyesek néha végső elkeseredésükben odáig merészkednek, hogy fellázadnak és szembeszállnak kapzsi elnyomóikkal. ám ezek a felkelések rövid életűek. A Kereskedőtestület eddig még minden esetben kíméletlenül leszámolt a lázadókkal. A rebellisek hadát Shu Mai hatalmas, önvezérlő pókdroidjainak hordája zúzza porrá.
Bár ezeket a 12 méter magas acélszörnyeket eredetileg szárazföldi és légi járművek elleni harcra tervezték, félelmetes tűzerejük a gyalogsági csapatokkal szemben is remekül hasznosítható. Míg a törpe pókdroidok elsődleges feladata a kutatás és felderítés, nagyobbacska testvéreik létrehozásának egyetlen célja maga a pusztítás volt. Az önvezérlő pókdroidok már megjelenésükkel is félelmet keltenek ellenségeik körében. Hatalmas méretük részben a pszichológiai terrort, részben pedig duplikált harcászati bevethetőségüket szolgálja. A négy, vaskos, oszlopszerű lábon mozgó harci droid normál magassága mintegy 8 méter. Ebben a helyzetben a gömbtest a lábszártagok szintje alá süllyed és a fedélzeti fegyverek lefelé, a felszínen mozgó járművek vagy a gyalogsági csapatok ellen irányíthatóak. Másik esetben a gömbcsuklókon mozgó, hidraulikus támaszelemek kiemelik a testet a lábtagok magassága fölé. A pókdroid fegyverei ilyenkor elsősorban az alacsony és közepes magasságban közeledő légi célok ellen irányulnak. Ez a kétféle felhasználási lehetőség szükségtelenné tette, hogy a Testület droid hadseregében más egyéb támadó fegyvereket is szolgálatba állítsanak. Ez egyfelől roppant költségkímélő megoldás, másrészt egyszerűbbé teszi a bevetések megtervezését és a harcba induló technikák működésének összehangolását. A droid; nagy méretéből adódó, tetemes önsúlyának csökkentése miatt a nyolc méteres lábszártagokat nem fémből, hanem egy speciális, nagy szilárdságú műanyagból készítették. A mozgás és könnyed manőverezés további elősegítése érdekében a széles, lapos talpak fölött, mind a négy lábban antigravitációs emelőket építettek. Ezekre még a könnyített járótagok alkalmazása mellett is szükség volt, hiszen a robot gömb alakú, páncélozott testmagjának súlya szintén jelentős. A gravitációs emelők és a könnyű lábtagok kombinálása végül olyan jól sikerült, hogy ezek a harci monstrumok méretüket meghazudtoló sebesség elérésére lettek képesek szinte bármilyen talajviszonyokkal rendelkező csatamezőn. Az önvezérlő pókdroidok egyetlen hibája, hogy túl hangosak. A támaszelemeket mozgató szervómotorok baljós nyikorgása már messziről elárulja közeledtüket.
A Kereskedőtestület harci droidjait tervezőik minden, a sikeres felderítéshez és pontos tűzvezetéshez szükséges szenzorral ellátták. Az egyik legfontosabb ilyen műszer, a gömbtest tetején elhelyezett infravörös fotoreceptor. Bár ez az elektronikus látószerv sokkal kisebb méretű, mint a törpe pókdroidok hasonló rendeltetésű érzékelője, mégis kellő mennyiségű és kielégítően pontos harctéri információval látja el gazdáját. A nagy felbontású fotoreceptor elsődleges feladata a cél- és tereptárgyak érzékelése, valamint a robot mozgásvezérlő számítógépének kiszolgálása. A másodlagos fedélzeti fegyverek tűzvezetését a besugárzásvevő antenna, a lézeres távolságmérő, a célmegjelölő és egy különleges lokátorgyűrű segíti. A gömbtesten belül, annak egyenlítőjén elhelyezett 3,8 m sugarú, 3D-s rádiólokátor összetett feladatot lát el. Egyfelől a fotoreceptorral együttműködve segíti a robot navigációját, másrészt az opcióként függeszthető irányított rakétafegyverek tűzvezetési feladatait látja el. Az önvezérlő pókdroidok agyközpontja teljesen megegyezik törpe rokonaik vezérlőrendszerével. A programprioritásos, központi-vezérlés független rendszerek sokkal megbízhatóbbak, mint a távirányításos harci egységek, ezért a tervezők jelen esetben is megmaradtak ennél a már jól bevált megoldásnál.
Ám legyenek bármilyen korszerű szenzorok és műszerek is ezeknek a harci monstrumoknak a fedélzetén, mind csak azért került oda, hogy a támadó fegyverzet igényeit kiszolgálja. A hatalmas pókdroidok legfontosabb fedélzeti fegyvere egy a testmag alján, forgatható toronyba rögzített önvezérlő lézerágyú. Az ilyen automata, intelligens sugárfegyverek fejlesztése még csak a közelmúltban kezdődött. Annyit kell tudni róluk, hogy rendkívül pontos, érzékeny és drága fegyverek. A parallax jelfogó antenna által irányított nehéz lézerágyú működéséhez nincs szükség közvetett vezérlésre. A célkövetést és tűzvezetést a fegyverzet szerves részét alkotó tányérantenna és az ágyúba integrált apró logikai számítógép végzi. Míg a hagyományos közvetett szenzor vezérlésű fegyverek "gondolkodási ideje" viszonylag hosszú, addig az ilyen tűzvezérlési megoldás roppant gyors és pontos. Az automata lézerágyú tűzereje, a testmag helyzetétől függetlenül légi és földi célpontok ellen is irányítható. A közvetlen tűzvezetés azonban roppant érzékeny és sérülékeny megoldás. Mivel törpe rokonaikhoz hasonlóan ezek a pókdroidok sem rendelkeznek sugárpajzzsal; az így védtelen, nagyméretű, jó célfelületet biztosító, parallax tányérantenna sérülésének kockázata rendkívül magas. A sérült jelfogó tányér pedig pontatlanná teheti vagy akár teljesen meg is béníthatja az ágyú működését. De ezeknek a fegyverrendszereknek van egy másik gyenge pontjuk is. Egyes aktív ECM (radarzavaró) eszközök akadályozhatják vagy akár teljesen blokkolhatják is a jelfeldolgozó egység működését. Ennek kivédésére a lábszártagok csúcsába un. rádió-árnyéktér generátorokat szereltek, melyek egy a pajzsgenerátorokhoz hasonló láthatatlan mezőt hoznak létre a robot körül. Ez az árnyéktér ugyan nem véd a sugárfegyverek tüze ellen, ám az automata lézerágyú vezérlőradarjának hullámhosszán sugárzó, nagy teljesítményű zajkeltők káros hatását megszünteti.
A pókdroid testmagjának tetején található a másodlagos fegyverzet rögzítési pontja. Ide a küldetés során végrehajtandó feladatoknak legjobban megfelelő fegyverzet szerelhető. A hagyományos sugárfegyverektől a sugártükrös lézerágyúkon keresztül a különböző irányított és nem irányított rakétafegyverekig igen széles a skála. Ahhoz hogy, ezek a robotok is alkalmasak legyenek a legújabb, önrávezető rendszerrel felszerelt rakéták hordozására, a közeljövőben várhatóan majd egy másik rögzítési pontot is kialakítanak a törzs tetején
Sorozatvető droid
- Fegyverzet: 30 db nem irányított föld-föld rakéta;
- 20 db önrávezető vagy lézerirányítású föld-levegő illetve föld-föld rakéta
A Galaxis; gazdasági életet működtető, csillagrendszereket átszövő, bonyolult pénzkeringésének ütőerén évszázadok óta csupán néhány ősi bankárcsalád tartja rajta a kezét. Háromszáz éve már, hogy e családok felismerve önös és közös érdekeiket, megalapították véd- és dacszövetségüket. Az Intergalaktikus Bank Klán az azóta eltelt századok alatt a Galaxis legnagyobb és legerősebb pénzügyekkel foglalkozó szervezetévé fejlődött. A Klán monopolhelyzetéből adódóan mára ügyfeleinek száma szinte végtelenné vált. A kis- és közepes vállalkozásoktól kezdve a legnagyobb vállalatóriásokig így vagy úgy szinte minden cég kapcsolatba került már e pénzintézettel. San Hill, az igazgatótanács elnöke sokszor és szívesen hangoztatja cége ügyfélközpontú szemléletét, ám a nyájas bankvezér maszkja alatt egy pardont nem ismerő, kőkemény üzletember rejtőzik. Persze a Klán a kisebb és kevésbé jól jövedelmező vállalkozások számára is kínál kedvező kamatozású kölcsönöket, a hitelkérelmek elbírálásánál mégis a biztos fizetőképesség az elsődleges szempont. A Bank legszívesebben látott, állandó elsőbbséget élvező ügyfelei éppen ezért a legnagyobb, leggazdagabb kereskedelmi és iparszervezetek. Az olyan túlköltekező mamut vállalatok, mint a Kereskedelmi Szövetség vagy a Techno Unió különösen kedves, visszatérő ügyfélnek számítanak és San Hill legnagyobb örömére ezek a megacégek mostanában bizony egymásnak adják a kilincset a Klán Muunilinsti székhelyén. A Köztársaságon belül egyre inkább eluralkodó káosz jótékonyan hat a gazdaság egyes szektorainak működésére, melyek szinte szomjazzák az újabb és újabb tőke injekciókat. Háború készülődik. A hadi- és nehézipar termelése az utóbbi öt évben szinte megtriplázódott. A Szeparatisták már nyíltan fegyverkeznek és nem kérdéses, hogy ha az első ágyúlövés eldördül a Független Rendszerek Szövetsége egy emberként áll majd mögéjük. Ilyen nyomás alatt a Köztársaság sem tehet mást, mint hogy felveszi az arcába vágott kesztyűt és megpróbál kiállni évezredes demokráciájának intézményei mellett. Bár a háborús készülődésben a Bank Klán nyilvánosan a Szeparatisták mellé állt, ha üzleti érdekei úgy kívánják San Hill minden bizonnyal a Köztársaság számára is jóvá hagyja majd különösen kedvező kamatozású kölcsönjeinek folyósítását.
A sorozatvető droidok hadrendbe állításának eredeti célja a Bank érdekvédelmének biztosítása volt. A Klán igazgatótanácsa úgy vélte, hogy e droidok rakétáinak tűzereje kellő és elégséges nyomatékot adhat fizetési felszólításaik szigorú hangvételének. Kicsit ironikus hogy, most a Szeparatisták soraiban egymással vállvetve küzdő pusztító droid seregek, egy más időben más helyen egymással farkasszemet nézve, ugrásra készen várták gazdáik tűzparancsát. Ha tehetnék, a Kereskedelmi Szövetség droidjai erről sokat tudnának mesélni. A gyakran igen magas összegű kölcsönöket felvevő sunyi neimoidai szervezet vezetői bizony nem egyszer megkéstek a hitelek törlesztő részleteinek folyósításával, ami tényre finoman aztán éppen ezek; a most velük egy oldalon felsorakozott, sorozatvető harci gépek hívták fel a figyelmüket. Ma ilyen a világ. Hamis és rideg a valóság. Nem is csoda, ha a Galaxis jövőjét arctalan, sötét démonok cinkelt kártyákból jósolják. Az Intergalaktikus Bank Klán sorozatvető droidjai nem túl bonyolult szerkezetek. A nagykerekű harci gépek tulajdonképpen nem többek, mint egyszerű, mobil rakétakilövő állások. Az igazgatótanács tagjai nem kívántak túl sok pénzt költeni, a maguk között eufemisztikusan csak Értékpapír Részlegként emlegetett droidhadsereg létrehozására. A robotokat egy azóta már felszámolt hadiipari cég készítette, kölcsöntartozásai egy részének elengedése fejében. Bár a Klán harci gépei felépítésüket tekintve tényleg egyszerű, de annál hatékonyabb szerkezetek. Megtakarítva a bonyolult gyártási technológiát igénylő drága, önálló kiértékelésre képes, egyedi fedélzeti irányító rendszer kifejlesztését, ezek a gépek központi irányítás alatt állnak. Agyuk nem képes független gondolkodásra, vezérlésüket a Klán anyahajóira telepített parancsközpont végzi. Ez a megoldás sokkal sérülékenyebb és az együttműködő harci egységek összehangolt és gyors manőverezését sem teszi lehetővé, viszont tény, hogy sokkal olcsóbb, mint a független rendszervezérlés. A parancsközpont vezérlőjeleit egy, az apró központi testben elhelyezett antenna veszi. A kommunikáció a robot és a vezérlés között kétirányú, hiszen a végrehajtott manőverekről a gép visszaigazolást is küld. Az aktuális terepviszonyokról és az ellenséges alakulatok mozgásáról egyetlen nagylátószögű fotoreceptor ad tájékoztatást. A sorozatvető droidcsapatok mozgását e műszer jelei alapján irányítják. Nagylátószög ide vagy oda, egy bonyolultabb harci helyzetben bizony sok problémát jelenthet ez a fajta közvetett vezérlés.
No de e harci gépek kifejlesztésének lényege nem is az önálló gondolkodásra való képesség, hanem a megfélemlítés volt. A tervezők szándékosan nem törekedtek az okos gép létrehozására, az ő céljuk a testre rögzíthető okos fegyverek kifejlesztése volt. A droid fő feladata tulajdonképpen csak e fegyverek hordozása, hisz a lényegi munkát tervezőik szándéka szerint, majd úgyis az okos rakéták végzik. A robot testén két rögzítési pontot alakítottak ki. Ezekre a küldetés céljától függően többfajta rakétafegyverzet szerelhető. A legegyszerűbb függesztmények a nem irányított, buta föld-föld rakéták. Ezekből rögzítési pontonként 15-15 tárazható. A robbanótöltetek célravezetését a fej bal oldalán integrált lézeres távolságmérő segíti, ennek adatai alapján határozzák meg a rakéták röppályáját. Ezek bizony elég pontatlan fegyverek, hatékonyságuk csak a célra indított rakéták számának emelésével növelhető. Pontatlanságukon kívül van egy másik gyenge pontjuk is. Nevezetesen, hogy e rakéták hajtóműve már messziről is jól látható, fekete füstöt bocsát ki magából, ami megkönnyíti a mobil célobjektumok kitérő manőverezését. Ezért általában csak épületek vagy egyéb fix célok ellen alkalmazzák e fegyvereket. Az okos rakétákból rögzítési pontonként csupán 10-10 tárazható. A Klán robotseregének fejlesztett un. HARM rakéták a jelenleg rendszerben lévő legmodernebb fegyverek közé tartoznak. Ezek a nagy sebességű, lokátor romboló töltetek nagyon pontos, félelmetes pusztító erővel bíró eszközök. Nem igényelnek célmegvilágítást, az ellenséges támadó lokátor sugárzásának nyomvonalán repülve, saját magukat vezetik áldozatukra. Két változatuk is létezik, aszerint, hogy hajtóművüket és önrávezető rendszerüket földi vagy légi célokon üzemeltetett lokátorok elleni bevetésre optimalizálták. Az ilyen rendszerrel nem rendelkező rakéták célravezetését a robot központi testének jobb oldalán elhelyezett lézeres célmegjelölő végzi. A lézervezérlésű rakéták a célmegjelölő által megvilágított céltárgyról visszaverődő irányfény alapján repülnek. Ezek egyetlen gyenge pontja, hogy a megjelölő lézersugarat folyamatosan a célon kell tartani, egészen a becsapódásig. Ha közben a hordozót kilövik, az irányfényt vesztett rakéta nem talál.
A sorozatvető droidokat nem szerelték fel pajzsgenerátorral. Bár a központi testet páncélozták, az ilyen passzív védelmi megoldás manapság, a nagy energiájú sugár- és repeszhatású támadó fegyverek ellen vajmi keveset ér. A robot egyetlen esélye, ha az ellenséges tűznek szembe állva, mindig a legkisebb felületét mutatja. A sorozatvető jellegzetes sziluettjét hatalmas, négy méter átmérőjű kerékgyűrűi adják. E kerekek meghajtását oldalanként két-két darab szekvenciális elektromágneses hajtómű biztosítja. A hajtóműgondolák által gerjesztett mágneses térben forgó kerekek rendkívül gyors haladást tesznek lehetővé. Mivel a futóműnek nincs belső szerkezeti súrlódása, az egyetlen ellenállás csupán a futófelületeken keletkezik. Bár a sebesség fokozásának jót tesz a viszonylag keskeny futófelület, ám a nagy gyűrűk emiatt nem alkalmasak a lágy, ingoványos területen való mozgásra. A kerekek által felvett, talaj okozta rezgésektől a testmagot hidraulikus támaszelemek függetlenítik. Ezek a karok határozzák meg a futóművek vertikális dőlésszögét is. Sajnos e tartóelemek több szempontból is a rendszer legsérülékenyebb részei. Egyrészt ezeken keresztül kapja a hajtómű a test alsó részén elhelyezett reaktorból a működéséhez szükséges energiát. Ha egy jól célzott lövéssel megsérül ez a kapcsolat, a robot mozgásképtelenné válik. Másrészt a manőverezés során állandó igénybevételnek van kitéve, így nagy az elhasználódásból eredő meghibásodás esélye. Ennek tetejébe ráadásul nélkülöz minden páncélvédelmet is. Nem csoda ha a Bank Klán seregeivel szemben álló ellenséges tüzérek célkeresztjében leginkább e támaszkarok láthatók.
IG-88
A galaxis-szerte rettegett és üldözött - fejvadászok és birodalmiak, valamint bárki más számára, aki szembe merne szállni vele: helyszínen megsemmisítendő veszélyességi kategóriába tartozó - renegát birodalmi orgyilkos droid eredetileg a Birodalom egyik szigorúan titkos kutató-fejlesztő laboratóriumában, a Holowan-ban látott napvilágot, az ún. Phlutdroid-projekt végtermékeként. Nagyfokú intelligenciát, önfejlesztő képességet és ugyancsak nagyfokú önállóságot programoztak belé tervezői. Ennek eredményeképp aktiválását és ezt néhány másodperccel követő öntudatra ébredését követően egy-két másodperc alatt hatékonyan és drasztikusan likvidálta teremtőit, majd a vele egyidőben elkészült, de még nem aktivált prototípusba beleprogramozta önmagát, ezzel mintegy saját robot-klónjait hozva létre (IG-88 B, C és D). Ezután nem sokkal ikertestvéreivel megszökött a laborból, megsemmisítve azt valamennyi humán lakójával és őrével együtt, majd a Mechis III-ra utazott, arra a bolygóra, ahol a Galaktikus Birodalom legnagyobb robotgyára üzemelt, magához ragadta a hatalmat, majd minden droid gyártósort úgy programozott át, hogy azok a készülő robotok valamennyi típusába és darabjába beépítsenek egy speciális programozást, egy hívójelet, melyet később kívánt aktiválni, s melynek hatására az addig hibátlanul működő droidok váratlanul gazdáik ellen fordultak volna - hiszen IG-88 grandiózus terve a végső és teljes hatalomátvétel lett volna a szánalmasan esendő, gyenge és alacsony hatékonyságú emberi fajtól
. IG-88 tervét és nem titkolt véleményét az emberi- és minden más szerves fajról alátámasztotta a droid felépítése - masszív páncélzat - és egyszemélyes armada-jellegű fegyverzete is: impulzus karabély, kézi gránátvető, E-11-es birodalmi lézerkarabély, tűvetők.
Előtte azonban önmaga tesztelése végett, valamint nagy tervének sikeres végrehajtásához sok pénzre lévén szüksége, fejvadásznak állt, s ezt a munkát nagyfokú alapossággal, precizitással, s rendkívül jó hatékonysági mutató mellett végezte
Ennek egyenes következménye volt, hogy hamarosan több, mint 150 különböző fajú lény szerepelt fekete listáján, ezért ő maga is - társairól nem is volt tudomása az átlag közvéleménynek - nemkívánatos droid-dá lépett elő
IG-88 ilyen előzmények után Darth Vader vendége volt az Executor-on az öt másik legjobb fejvadász - Boba Fett, Bossk, Dengar, Zuckuss és 4-LOM - társaságában. Feladatuk a Millenium Falcon és legénységének, illetve utasainak élve történő kézrekerítése volt, melyben végül a legjobb, Boba Fett győzedelmeskedett, aki ily módon két megbízást teljesített egyszerre
Ezt a sikert azonban alaposan megnehezítették az IG droidok, hiszen egyikük a Bespin Felhővárosában majdnem elkapta Fettet - végül a fémhulladék-kohónál sikerült az IG-88 által is elismert vetélytárs-nak minősített, hírhedt vadásznak deaktiválnia a robotot - egy másik példány pedig majdnem meghiúsította a megkaparintott áru leszállítását a Tatooine-ra, a hutt Jabbának, mivel áramvonalas és jól felfegyverzett hajójával, az IG 2000-rel már várta Fettet, amikor az a Slave I-nal kilépett a hiperűrből
Végső tervét - szerencsére- IG-88 már nem tudta véghezvinni, amit ő csak a Droidok nagy Forradalma-ként emlegetett, mert bár a második Halálcsillag központi komputerébe sikerült becsempésznie magát, a harci bázis az Endornál megsemmisült, még mielőtt a végső parancs aktiválódhatott volna
.
Droidekák
A Kereskedelmi Szövetség tisztviselői tisztában voltak azzal, hogy harci droidjaik csatatéri hatékonysága távolról sem felel meg magas elvárásaiknak. Szükségük volt egy olyan, erősen páncélozott, félelmetes nehézfegyverekkel felszerelt droidra is, amely viszonylag önállóan is képes tevékenykedni. A különleges harci egységet a Coliciod bolygó rovarszerű lakói fejlesztették ki. A köztársaság világaitól nagy távolságra fekvő bolygó lakói hírhedtek voltak érzéketlenségükről és könyörtelenségükről. A Colla IV rendszerben számtalan alkalommal okozott komoly diplomáciai bonyodalmat, mivel a droidekákat saját képmásukra megalkotó rovarlények megölték és felfalták az idetévedt utazókat. A rovarszerű gyilkológép hamarosan csatasorba állt, és a kereskedelmi szövetség aggódó tisztjei fellélegezhettek, megkapták azt, amit megrendeltek.
A droidekákat a galaxis nagy részében egyszerűen csak "rombolódroidoknak" hívják. A szállítás megkönnyítése érdekében és, hogy nagy sebességgel száguldjon az ellenség felé, a droideka kerék alakba gömbölyödik össze. Parányi, belső antigravitációs emelőket használva a csata középpontja felé gurul és csak az utolsó pillanatban alakul át halálos harci géppé. A mozgás közben felvett alakzat kisebb célpontot nyújt az ellenséges lövészek számára. Összegömbölyödött állapotban a külső hátlemez páncélzata megvédi a fegyvereket, míg a droideka az ellenfél irányába gurul. Néhány pillanat alatt képesek kibontakozni kerékszerű alaptesttartásukból, hogy aztán harcba lendüljenek. Ez a drámai átalakulás a felnőtt colicoidok agresszív viselkedését vette alapul. Hatása félelmetes - olyan, ahogy azt a droid készítői akarták. A droideka fején három aktív érzékelőantenna helyezkedik el, ezek látják el információval a droidot a harci helyszínről, de emellett van még a nem látható tartományban is, működő virtuális érzékelője is.
A driodekákat saját erőtér-generátorral szerelték fel, így a pisztolylövedék lepattan róluk, és az erősebb fegyverek tüze sem tesz bennük komolyabb kárt. A hatékony pajzsnak köszönhetően a rovarszörnyek szinte legyőzhetetlenek. Fegyverzete két darab magas energiájú ikersugárvető, mely elsöprő tűzerőt biztosít a droidekának, a fegyverek végén található beállítócsúcsok koncentrálják a sugárvetők tűzének energiáját. A droidekák energiapajzsát a droid alsó részén található minireaktor látja el energiával. Ez az edzett páncélfélgömbbel védett reaktor üzemelteti a droid hatékony mozgatórendszereit és nagy energiájú sugárvetőit is. A harci droidokhoz hasonlóan a droidekákat sem szerelték fel független logikai processzorokkal, hanem őket is a központi vezérlő számítógép irányítja.
A Colicoidoknak nagyon nem tetszett ez a rendszer, ezért elkészítettek néhány önállóan is működő, komputeragyú droidekát. Ha a droideka készen áll a támadásra, villámgyorsan kiegyenesedik, és három lábra áll, a karmos kemény láb a kemény talajon működik igazán jól. Előpattannak pneumatikus karjai, és szörnyű feje magasba emeli az ellenséget kutató érzékelőit. A droidekának nincs szüksége kezekre, hiszen azért tervezték, hogy harcoljon és pusztítson. Helyette pokoli erejű sugárvetőket szereltek fel a karjaira. A viszonylag sérülékeny harci droidokkal szemben a droideka minden alkatrészét vastag páncél óvja. A háromlábú harci gép így könnyedén képes legyilkolni az ellenséges katonákat.
Az Ipari Automatakartell R2-es asztrorobotja hasznos kis droid, sokkal többre képes annál, mint amit szerény külseje az első pillantásra feltételez. Az asztrorobotok feladata az űrhajók irányítása repülés közben, illetve a karbantartásuk leszállás után. Ezek a droidok számos vadászgép működéséhez nélkülözhetetlenek, mind az irányítás, mind a hipermotívátor kezelése terén. A robot repülés közben összekapcsolhatja magát az űrhajó fedélzeti számítógépével, segédkezhet a komputervezérlésű javítási munkákban, s ezzel lehetővé teszi a pilótának, hogy zavartalanul kommunikálhasson a flotta többi egységével. Az egyszerűbb űrjárműveket az asztrorobot egymaga is elvezeti. Az asztrorobot képes előre kiszámított hiperűri pályákat tárolni a memóriájában - egyszerre legfeljebb tízet - így, azok a hajók is eljuthatnak más rendszerekbe, amelyek hiperhajtóművel ugyan fel vannak szerelve fedélzeti számítógéppel, azonban nem. A robot memóriája tartalmazza az alapszámításokat, a közvetlenül az ugrás előtt szükséges segédműveleteket pedig maga a robot végzi el. Másodpilótai minőségben repülés közben is elvégezhet kisebb javításokat, ahogy R2-D2 tette az Luke vadászgépével a Yavin-i ütközet során.
Szabvány felszerelése :
- három görgős láb ( egy visszahúzható ) - visszahúzható nehéz fogókar súlyok emelésére - visszahúzható nehéz fogókat finom műveletek elvégzésére - 30 cm hosszú, teleszkópos videoérzékelő - elektromos ívforrasztó ( hatósugár 30 cm ) - kis körfűrész ( hatósugár 30 cm ) - képernyős videolejátszó - holografikus videofelvevő - beépített videokészülék - kisméretű ( 20 cm x 8 cm ) belső raktér - további apróbb szerszámok a javítási munkákhoz
Az R2-es mozgását három görgős láb biztosítja melyeken terepjáró lánctalp van, mely kiereszthető. Az R2-esek kiegészítő rakétahajtóműveik segítségével képesek a levegőben és az űrben is mozogni. A robot magassága 1 méter, súlya 125 kiló. Alakját eleve úgy tervezték, hogy tökéletesen illeszkedjen a különböző vadászgépek szabványosított asztromechanikai üregébe. Több mint 700 ürhajótípus ismerete van a memóriájában így rendkívül széles körben alkalmazzák, nem csak a katonai, hanem a civil repülés terén is nagy népszerűségnek örvend.
Az Ipari Automatakartell R2-es asztrorobotja hasznos kis droid, sokkal többre képes annál, mint amit szerény külseje az első pillantásra feltételez. Az asztrorobotok feladata az űrhajók irányítása repülés közben, illetve a karbantartásuk leszállás után. Ezek a droidok számos vadászgép működéséhez nélkülözhetetlenek, mind az irányítás, mind a hipermotívátor kezelése terén. A robot repülés közben összekapcsolhatja magát az űrhajó fedélzeti számítógépével, segédkezhet a komputervezérlésű javítási munkákban, s ezzel lehetővé teszi a pilótának, hogy zavartalanul kommunikálhasson a flotta többi egységével. Az egyszerűbb űrjárműveket az asztrorobot egymaga is elvezeti. Az asztrorobot képes előre kiszámított hiperűri pályákat tárolni a memóriájában - egyszerre legfeljebb tízet - így, azok a hajók is eljuthatnak más rendszerekbe, amelyek hiperhajtóművel ugyan fel vannak szerelve fedélzeti számítógéppel, azonban nem. A robot memóriája tartalmazza az alapszámításokat, a közvetlenül az ugrás előtt szükséges segédműveleteket pedig maga a robot végzi el. Másodpilótai minőségben repülés közben is elvégezhet kisebb javításokat, ahogy R2-D2 tette az Luke vadászgépével a Yavin-i ütközet során.
Szabvány felszerelése :
- három görgős láb ( egy visszahúzható ) - visszahúzható nehéz fogókar súlyok emelésére - visszahúzható nehéz fogókat finom műveletek elvégzésére - 30 cm hosszú, teleszkópos videoérzékelő - elektromos ívforrasztó ( hatósugár 30 cm ) - kis körfűrész ( hatósugár 30 cm ) - képernyős videolejátszó - holografikus videofelvevő - beépített videokészülék - kisméretű ( 20 cm x 8 cm ) belső raktér - további apróbb szerszámok a javítási munkákhoz
Az R2-es mozgását három görgős láb biztosítja melyeken terepjáró lánctalp van, mely kiereszthető. Az R2-esek kiegészítő rakétahajtóműveik segítségével képesek a levegőben és az űrben is mozogni. A robot magassága 1 méter, súlya 125 kiló. Alakját eleve úgy tervezték, hogy tökéletesen illeszkedjen a különböző vadászgépek szabványosított asztromechanikai üregébe. Több mint 700 ürhajótípus ismerete van a memóriájában így rendkívül széles körben alkalmazzák, nem csak a katonai, hanem a civil repülés terén is nagy népszerűségnek örvend.
|